2015. aug. 26.

Hiányzik-e a moly.hu?

Sokszor megkapom ezt a kérdést, úgyhogy gondoltam, felelek rá.
Nem.
Csak azt nem értem, miért figyelnek egy csomóan. Mióta nem vagyok aktív tag, legalább 30 ember jelölt be.
A blogokat, híreket, karcokat, értékeléseket néha nézem, de más egyebet nem csinálok.
Már lassan két éve, hogy elhagytam a moly.hu-t, tök fura. Előtte meg létezni se tudtam nélküle.

2015. aug. 23.

Amerikából jöttek…

Idén már elértem azt, hogy Angliából, a bookdeporól rendelhettem egy könyvet, ami igaz, nem tetszett annyira, de mégis örültem, amiért angolul olvashattam. Aztán eltelt egy pár hét és még több angol könyvet kinéztem magamnak. Azonban a bookdepo elég drága lett, így inkább megérdeklődtem Gigitől, milyen más, esetleg antikvárium, használtkönyves oldalakat ismer. Ő mutatta nekem ezt az oldalt, ami ingyenesen szállít a tengeren túlról.

Egy igen rosszul sikerült nap után úgy döntöttem, nem hezitálok többet, megrendelem azt a két könyvet, amit már régebben kinéztem magamnak. A kettő együtt került annyiba, mint amennyibe darabját árulják a bookdepón.

Elolvastam, Very Good Used book, vagy valami ilyesmit írtak mellé, gondoltam, nagy melléfogás nem lehet. Az egyetlen, amire Gigire is figyelmeztetett, hogy kb. 3 hét, mire ideérnek a könyvek, és szemeteszsákba csomagolják.

Megrendeltem július végén, aztán vártam. Várható kiszállítási határidőnek augusztus 28-at írtak, azonban már 18-án megérkezett a kis csomag. Nem volt ám vészes az a szemeteszsák, kívülről papírral fedték le, tehát minden okés, megbízható az oldal.

Amikor megláttam a könyveket, egy kicsit csalódtam. Jó, persze, antikvárium könyvek, de ha a very good ilyen állapot, akkor milyen a good?

Végül is nagy baj nincsen egyikkel se.

Az első egy Lisa Patton könyvecske, egy sorozat első része, puhafedeles, szép borítóval, és ezzel nincs is semmi gond. Volt rajta egy számsoros matrica, azt szépen le tudtam szedni, a gerincén lévőt még meghagytam. Mint a képen is láthatjátok, a gerince megtört, de nem vészes.

A másik könyv viszont, amit a legjobban vártam, enyhe csalódást okozott. Ez a The Glass Kitchen. Ami először feltűnt, az a nagysága volt. Hatalmas ez a könyv. Hogy olvasnak az emberek odakint? Pedig hogy megörültem, amikor megláttam, hogy a keménykötetes kiadás mennyire olcsó, de hát máskor maradok a puhánál. Hogy olvassam ezt? Tényleg hatalmas.

Ami pedig a legjobban zavar ezen, az a fóliája. Könyvtári könyv, a Palm Beach megyei könyvtár tagja volt, a könyv elejére be is van ragasztva a kis papírka meg minden. Azonban a fólia kiakaszt. Minek kellett ezt? Leszedni nem lehet, mert tudjátok, ez olyan, mint amit régen a tankönyvekre tettünk, egy csíkban ragad, ez többet már nem jön le. Tele is van ragasztva mindennel, de sebaj, mert legalább a borítót valahogy le tudtam szedni a könyvről, és alatta szép kék. Pedig úgy tetszik a borító is, de sebaj, nem panaszkodom többet.

Örülök, hogy megérkeztek, és most már tudom, mire számítsak, ha legközelebb is innen rendelek.
 





 

2015. aug. 17.

Könyvmolynak számít-e, aki alig olvas?

Nyilván mindenki saját maga dönti el, hogy ő most könyvmolynak vallja-e magát vagy sem, hogy sokat olvas-e vagy sem.

Lassan már ott tartok, hogy fel nem foghatom, hogy képes valaki 200-300 könyvet elolvasni egy év alatt. Ilyenkor néha rosszindulatú megjegyzések cikáznak a fejemben, hogy ő akkor nem dolgozik, nem végzi el a házimunkát, nem jár ügyeket intézni, vagy hogy van ez?

Jelenleg csak fáradt vagyok, nagyon fáradt; reggel megyek, este jövök, és a szabadnapjaimon arra van erőm, hogy aludjak, felkeljek, elmosogassak, felporszívózzak, bevásároljak, aztán, mint az óvodában, délután megint egy óra alvás, aztán este tízkor már alszom ismét. Bulizás? Á! Olvasás? Néha már az is ááá. A szemem ragad össze, főleg amíg tartott a nagy meleg, amíg éreztem a nyomást és a stresszt. Ráadásul türelmetlenebb is vagyok amiatt, hogy alig van időm olvasni. Ha húsz oldal alatt nem ránt be egy könyv, abbahagyom.

A könyvtárból kivett kb. 10 darab könyvből kettőbe kezdtem bele. Egyiket sem olvastam ki.
Remélem, ez csak ilyen szezonális nyavalya, és amint véget ér a vendéglátósok évszaka, minden visszatér a régi kerékvágásba, és lesz időm olvasni. De most napi 12-14 óra melózás mellett ez valahogy annyira fárasztónak tűnik. Tudom, ne panaszkodjak, nem is, mert szeretem a munkámat, de nagyon meglepődtem magamon, hogy ennyire megváltoztak az olvasási szokásaim. Más is így van ezzel? Hogy egyszerűen fáradt? Hogy már az olvasás is néha plusz macerának tűnik? Lenne pénzem könyveket venni, de nincs időm és erőm elolvasni azokat. Ez a legrosszabb verzió.

Félbehagytam a Sinnert, aminek úgy örültem a Könyvfesztiválon, aztán Az utolsó angol úriember második részét, amiért én kampányoltam, most meg a Pettigrew őrnagyot, aminek anno feltűnt a borítója. Belekezdtem egy Sparks könyvbe, de unalmas és kiszámítható, pedig már a feléig is eljutottam. Most a Csokoládécipő van soron, ami végre nyerő, mert megnyugtat, relaxál, imádom.

Aztán hamarosan megérkeznek a könyvecskéim Amerikából, és ahogy hűl az idő, remélem, kevesebb lesz az értetlenkedő, panaszkodó vendégekből is – akik borravalót adni basznak, még az ötforintosért is kinyújtják a kezüket –, és majd lesz időm olvasni. (Pedig mióta felmondott az egyik recepciós, láthatja a kedves vendég, hogy szombaton, amikor ezren állnak sorba, ezerrel pörgök, nem iszom-eszem, csak hogy ő minél hamarabb lemehessen a vízpartra pihenni, de nem, akkor sincs mosoly, inkább visszajön panaszkodni valami ordenáré baromság miatt. És amikor már bezárom a recepciót este fél kilenckor, akkor jön oda valaki hozzám, hogy hát ő kérne ágyneműt. Hát cseszd meg, nem itt volt az egész napod, hogy be gyere?) Szóval, igen, fáradt vagyok, foglalásokkal, napi zárásokkal, számlákkal álmodom.

(De legalább számíthattok egy aranyköpéses, legjobb jelenetes recepciós-kempinges élménybeszámolóra.)

2015. aug. 16.

Megjelenés

Moïra Fowley-Doyle: The Accident Season (A balesetszezon)
Besorolás: YA, fantasy, mágikus realizmus
Megjelenés: augusztus 18.
Oldalszám: 288
Sorozat? Nem úgy tűnik, de ki tudja?
Szerintem itt fog megjelenni: Könyvmolyképző, Maxim, Agave (talán)

Fülszöveg: Itt a balesetszezon, mint minden évben, amely a 17 éves Cara életének része, mióta megszületett. Október vége felé Cara családja megmagyarázhatatlan módon vonzza a baleseteket – ahogyan azt számos rokon halála is bizonyítja. Erre az időszakra száműzik a késeket, az asztal éleit elfedik, lekapcsolják az áramot. De a balesetek akkor is követik őket, mígnem a félelem és rögeszme felemészti az egész családot.
De miért vannak elátkozva? S hogyan tudják megtörni az átkot?

Miért? A borítója, majd a címe tűnt fel a regénynek, aztán elolvastam a fülszövegét, és úgy voltam vele, hogy ez nekem kell. Igaz, a YA besorolástól félek, mert egyre kevésbé szeretem már ezt a zsánert, de a talán-mágikus-realizmusra utaló jelek vonzzanak. Remélem, jó vétel lesz majd egyszer, és megjelenik idehaza is, mert egy egyszerű alapfelütésű, mégis izgalmas könyvecskének tűnik.

(Ez az írónő első könyve)